Igeszakasz: A Prédikátor Könyve 2:1-11

„Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik, és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt.” (Prédikátor 8:15)

Egy népszerű szlogen mondja: „Az élet nem abban mérhető, hogy hányszor veszünk levegőt, hanem abban, hogy hányszor akad el a lélegzetünk”. Mindenhol ezt a feliratot látom: pólókon, még művészeti alkotásokon is. Mindesetre magával ragadó sorok ezek, véleményem szerint azonban eléggé félrevezető.

Ha az életet csak abban mérjük, hogy mikor tapasztaltunk valamilyen lélegzetelállító eseményt, akkor könnyen elszalaszthatjuk a hétköznapi dolgok varázsát. Az evés, alvás és a lélegzés mind átlagos dolgoknak számít, hiszen minden nap csináljuk, s ezért nem törődünk velük igazán. Valójában mégsem számítanak átlagosnak. Minden falat és minden lélegzet egy csoda. Önmagában az, hogy lélegzem, mindennél nagyobb csodának számít.

Salamon királynak valószínűleg nálunknál lélegzetelállítóbb emlékei lehettek, hiszen olvashatjuk is, hogy „Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt” (Prédikátor 2:10). Azonban mégis azt olvashatjuk, hogy cinikusan szemlélte ezeket az eseményeket, mondván: „minden hiábavalóság”.

Salamon élete rávilágít arra, hogy az egyszerű, hétköznapi dolgoknak is tudjunk örülni, hiszen valójában csodálatos dolgok ezek. A nagyobb nem mindig jobb. A több nem feltétlenül előrehaladás. Ha elfoglaltak vagyok, nem biztos, hogy fontosabbak is vagyunk.

Ahelyett, hogy a lélegzetelállító dolgokban keresnénk életünk boldogságát, kezdjük el felfedezni a lélegzetvétel fontosságát és értelmét. – Julie Ackerman Link

Minden, amit akarok, Jézusban megtalálom.

Ő megelégíti életem, örömöt ad nekem.

Hiábavaló lenne az életem nélküle,

hiszen Benne van minden, mire szükségem van.

Igeszakasz: Királyok első könyve 3:1-9

„… és ezt mondta Isten: Kérj valamit, én megadom neked!” (1 Királyok 3:5)

Nemrég megtudtam, hogy a ’három kívánságos’ mesék szinte minden kultúrában fellelhetők, s mindegyik ugyanazt a sémát követi. Megjelenik egy jótevő, aki felajánlja, hogy teljesíti három kívánságát a kiválasztottnak. A mesék mind arra futnak ki, hogy sok mindent szeretnénk, amit saját erőnkből nem lennénk képesek előteremteni.

Nos, a Bibliában is találkozhatunk ilyen történettel. Egy éjszaka az Úr megjelent Salamon álmában, és azt mondta neki: „Kérj valamit, én megadom neked!” (1 Király 3:5). Salamon bármit kérhetett volna: gazdagságot, tiszteletet, hírnevet vagy akár hatalmat. De ő mégsem kért semmi ilyesmit. Ehelyett „engedelmes szívet”, alázatos szívet kért Istentől, hogy hallgasson és tanuljon az Isten Igéjéből. A fiatal és tapasztalatlan király a kormányzás súlya alatt, az óriási nemzet felelősségétől terhelve az Isten bölcsességét kereste, hogy népét jól vezethesse.

Vajon én is ilyen bölcs vagyok? Ha Isten engem is személyesen megszólítana, és kívánhatnék valamit, vajon mi lenne az? Talán egészségért, jólétért, fiatalságért, hatalomért vagy elismerésért folyamodnék? Vagy esetleg bölcsességért, szentségért és szeretetért könyörögnék? Bölcs vagy bolond lennék ebben a helyzetben?

Képzeld el, hogy Isten teljesíteni akarja egy kívánságodat. Mit kérnél tőle? – David Roper

Az igazi bölcsesség, ha Jézus Krisztusra nézek;

Az igazi bölcsesség, ha életet adó igéjében bízom.

Isten bölcsességét megkaphatom, ha alázatos szívvel kérem.

Igeszakasz: 145. Zsoltár 8-21

„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.” (145. Zsoltár 18. vers)

Nővérem és férje albérletbe adták egyik lakásukat egyetemisták részére. Egy éjszaka arra lettek figyelmesek, hogy valaki betörni készül a lakásba. Akkor az egyik lány azonnal hívta a rendőrséget, hogy betörés van készülőben, de a telefonos operátor meglepő módon válaszolt: „Holnap reggel hívjon vissza. Most túl elfoglaltak vagyunk”. A válasz felháborító volt. A fiatal lány csak jót akart tenni azzal, hogy hívja a rendőrséget, de valami miatt kérését nem hallgatták meg. Ez az ellentmondás elég bosszantó.

Ilyen felháborító dolgok nem történnek, amikor Istenhez fohászkodunk imádságban. Bár sokszor nem tapasztaljuk, hogy Isten meghallgatna, Ő mégis figyel. Törődik velünk, és válaszolni fog. A Biblia emlékeztet, hogy bátran bízzunk Istenben, hiszen Ő nagyon is törődik azzal, ami éppen bennünket foglalkoztat: „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja” (Zsolt 145:18). Ha felé fordulunk, Ő sohasem fog elutasítani bennünket.

Ha szólunk Hozzá, nem kerül el bennünket messzire, hanem a lehető legközelebb jön hozzánk a szükség idején. Sohasem túl elfoglalt ahhoz, hogy meghallgassa gyermekei imáját – hall minket, ha szólunk. – Bill Crowder

Ha hívjuk a mennyországot, sohasem jelez foglaltat a vonal.

Igeszakasz: Mózes 2. könyve 20:1–17

„Tiszteld apádat és anyádat!” (Pál levele az Efezusiakhoz 6:2)

Édesapám a napokban töltötte be 90. életévét, s az öregség jelei már megmutatkoznak fizikai állapotán. Még mindig megteszi napi sétakörútját, azonban bizonyos dolgokban már segítségre szorul, például már nem tudja elkészíteni az ebédjét.

Bátyám Steve és felesége Judy, elég közel laktak hozzá, s most úgy döntöttek, hogy összeköltöznek apával, hogy így még inkább gondját tudják viselni. Mi is feleségemmel szerettünk volna segíteni, ezért gyakran repültünk oda, hogy mi viseljük gondját apának, amíg bátyámék egy kicsit kettesben elmehettek valahová pihenni. Örültünk, hogy mi is segíthetünk, s ezzel nemcsak apával tölthettünk pár napot, de Steve és Judy vállairól is levehettük olykor a terhet.

A Biblia is arra int minket, hogy tiszteljük a szüleinket. Egy Újszövetségi kommentár szerint, amikor valakit tisztelünk, akkor „hódolattal, tisztelettel, nagyrabecsüléssel, kedvességgel, udvariassággal és engedelmességgel tartozunk neki, hiszen ez az élet természetes rendje”.

Kisgyerekeknél ez abban nyilvánul meg, hogy engedelmeskednek a szüleiknek. A tinédzserek esetében tiszteletet kell tanúsítaniuk feléjük, még ha úgy is gondolják, hogy ők jobban tudják, mi kell nekik. Felnőttként figyelned kell arra, hogy a szüleidet bevond az életedbe. Középkorúként és fölötte már meg kell győződnöd arról, hogy szüleid minden segítséget megkapnak öregségükben és romló fizikai állapotukban.

Hogyan tudnád ezen a héten megbecsülni a szüleid? – Dennis Fisher

Ne szalaszd el a lehetőséget, hogy tiszteld és engedelmeskedj a szüleidnek, akiket Isten adott neked – hisz egy nap már késő lesz. – Sper

Szüleink tiszteletében nincs korhatár.

Igeszakasz: Zsoltárok könyve 86

„Figyelj rám, és hallgass meg Uram, mert nyomorult és szegény vagyok!” (86. zsoltár 1. vers)

Így vagy úgy, de mi is legalább egyszer elmondhatjuk a zsoltárossal együtt, hogy „nyomorult és szegény vagyok”. Aki közülünk a leggazdagabb, annak is be kell látnia, hogy leginkább a lelkünk szenved hiányt és szükséget, nem pedig a pénztárcánk. A milliomos Rich DeVos gyakran így nyilatkozik előadásaiban: „Csak egy bűnös vagyok, akit megmentett Isten kegyelme”.

A 86. zsoltár világosan beszél Isten segítségéről, amely azonban nem egy feltöltött bankszámlát jelent. Amikor tudatosítjuk magunkban, hogy stagnál az életünk, valamiben szükséget szenvedünk, akkor Isten nem abban mutatja meg szeretetét, hogy anyagi juttatásokban részesít bennünket. Sőt, inkább legyünk nyitottak arra, hogy Isten valami egészen más, sokkal értékesebb megoldást kínál számunkra.

Nos, lássuk, hogy Isten mit kínál a szükséget szenvedőknek. Isten megőrzi életünk, és mindazok életét, akik benne bíznak (2. vers). Kegyelmes és kész megbocsátani (3. és 5. vers). Isten meghallgat és válaszol az imáinkra (6-7. vers).

Nem azért kérjük Isten áldásait, hogy azt meg ne köszönnénk. Felelősségünk van, hogy Isten útján járjunk, igazságában éljünk, féljünk az Úr nevét, dicsőítsük Istent, és neki adjunk hálát minden körülmények között (11-12. vers).

Te is gyakran üresnek és szegénynek érzed magad? Ha igen, akkor üdvözöllek a klubban. Soha ne feledd, hogy Isten mennyi lelki áldást ad neked, és ezért hálával tartozol neki. – Dave Branon

Legszegényebb az az ember, akinek minden vagyona a pénze.

Igeszakasz: Mózes 5. könyve 4:32–40

„Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban.” (János 3. levele 1:8)

A tudós és művész Michael Flynn egy éneklő edényt tervezett egy nemzetközi művészeti bemutatóra Michiganben, Amerikában. Az edény nem igényelt elektromosságot, csupán együttműködést, amely nem vehető meg a boltokban.

Amint az embereket kémleltem, arra lettem figyelmes, hogy senki sem olvasta el a használati utasításokat arra vonatkozóan, hogy az edényt egy kicsit meg kell lökni működése érdekében. Ehhez képest az emberek türelmetlenül várták, hogy mikor szólal meg a zene: kötötték az ebet a karóhoz. Aztán néhány perc múlva csalódottan és felháborodva távoztak, hogy bizony ez a masina nem működik.

Sokszor morfondírozom azon, hogy mi is hányszor leszünk ingerültek, ha az életünk nem úgy alakul, ahogyan azt elterveztük? Ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez, melyekről azt hisszük, hogy jók, s közben minden csak rosszra fordul. Ahelyett, hogy Isten világát követnénk, mi a saját utunkon keressük a boldogulást.

Az éneklő edény példája rámutat arra, hogy nem várhatjuk el az élettől, hogy tökéletesen működjön, ha figyelmen kívül hagyjuk a világ Teremtőjének útmutatásait (4 Mózes 4:40). Engedetlenségünkkel megfosztjuk magunkat egymástól és Istentől. Ahhoz, hogy beteljesítsük Isten tervét a világ számára és a megváltást hirdessük, követnünk kell útmutatásait arról, hogy miként éljünk és dolgozzunk békében egymással. Ha az élet nem úgy alakul, mint szerettük volna, nos akkor valószínűleg nem követjük Isten akaratát. – Julie Ackermann Link

Bátorság kell ahhoz, hogy mindent Isten kezébe tegyünk, hogy magunkat teljesen átadjuk neki egész életünkkel, reményeinkkel és terveinkkel. Követni azt az utat, amit nekünk szánt és akaratát elfogadni sokkal bölcsebb, mint egyedül haladni az úton! – Kline

 Az élet olyan dal, amit Isten szeretne megtanítani nekünk.

Igeszakasz: Zsoltárok könyve 42:1–12

„Miért csüggedsz el, lelkem? ... Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” (Zsolt 42:6)

Egy egyetemi felmérés szerint az amerikai tinédzserek 15%-a érzi úgy, hogy megvan rá az esélye, hogy 35 éves koruk előtt halnak meg. Ez a pesszimista hozzáállás többek között vakmerő viselkedéssel is párosult az illetők körében. Egy gyermekgyógyászati magazinban közölt cikkében, Dr. Iris Borowsky így nyilatkozott: „Ezek a fiatalok azért vállalhatják ezt a rizikót, mivel semmi reményük sincsen és tudják, hogy semmi nagyobb dolog nem forog kockán”.

Sajnos senki sem mentes a kétségbeeséstől. A zsoltáros is többször könyörög segítségért, amikor élete kilátástalanná válik. „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” (6. vers). A hit csodálatos ajándéka a remény, és a zsoltáros figyelmezteti is önmagát, hogy ne feledkezzen el Istenről, aki soha sem feledkezik meg övéiről.

Curtis Almquist írta, hogy „A remény fellobban Isten jelenlététől… a remény tovább növekszik, tudván, hogy Istennek terve van az életünkre nézve”. A zsoltárossal együtt elmondhatjuk, hogy „még hálát adok neki”.

Egy keresztény se vonakodjon attól, hogy segítséget kérjen, ha depressziós. Azt se higgyük, hogy a hit és az imádság túl egyszerű megoldás lenne a bajainkra. Hiszen Istenben mindig reménykedhetünk! – David McCasland

A remény egy keresztyén ember számára bizonyosság – hiszen ez a bizonyosság maga Krisztus.

Igeszakasz: Rómaiakhoz írott levél 5:1–11

„Amit szem nem látott… azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.” (1 Korinthus 2:9)

Nemrég kaptam egy képeslapot a kábeltévém szolgáltatójától, melyben meghívtak, hogy próbáljam ki legújabb fejlesztésüket. A levélben közölték, hogy mindenképpen vegyen fel a kapcsolatot a szolgáltatóval, hogy megkaphassam a szükséges felszereléseket és a felhasználási szabályokat a bekapcsolást és az aktiválást illetően. A levél azzal zárult, hogy ezután nincs más dolgom, mint hátradőlni és élvezni a „Táguló Világot”.

A „Táguló Világ” kapcsán elgondolkodtam azon, hogy milyen kiváltságosak is a keresztyének, akik ebben a kitágult világban élhetnek. Amikor Isten a bűn sötétségéből az „ő csodálatos világosságára hívott el” (1 Péter 2:9) bennünket, akkor egy teljesen új világ nyílt meg a számunkra.

A Rómaiakhoz írott levélben olvashatunk azokról a kiváltságokról, amiket Jézusban kaptunk: „megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által” (10. vers), és „békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (1. vers). Szabad járásunk van Istenhez és kegyelméhez (2. vers). Örülhetünk a bajokban is, hiszen új lehetőségeket kapunk, hogy fejlődjünk a benne való bizalom által (3-4. vers). Ráadásul a bennünk lakó Szentlélek Isten szeretetét árasztja belénk (5. vers). Ezenkívül a bűnnek nincs többé hatalma rajtunk (6:18).

Keresztyénekként korlátlan hozzáférésünk van ehhez a „Kitágult Világhoz”. Nem lenne-e önző, ha másokat nem hívnánk meg ebbe az új, különleges világba? – Anne Cetas

 „A világ a földi örömöket hajkurássza, ám a Krisztus követőinek ennél sokkal több adatik.” – Sper

Istenhez tartozni határtalan áldás.

Igeszakasz: Zsoltárok könyve 107:31–43

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó… így szóljanak az Úr megváltottai.” (Zsolt 107:1–2)

Általában azért szoktunk megköszönni valamit, hogy az ajándékozó tudtára adjuk, mennyire hálásak vagyunk ajándékáért. G. B. Stern író egyszer ezt így fogalmazta meg: „A ki nem mondott hála senkinek sem használ”.

Még kisfiú volt a fiúnk, amikor többször is emlékeztetni kellett, hogy mikor megköszön valamit, akkor ne süsse le a szemét, és ne bámulja a lábát miközben értelmetlen szavakat motyog, hiszen ez így nem minősül köszönetnyilvánításnak. Még sok évi házasság után is nap mint nap tapasztaljuk a férjemmel, hogy milyen fontos a folyamatos hála kifejezése a másik iránt. Amikor egyikünk hálás, megpróbálja szavakba önteni, még akkor is, ha ezért a dologért máskor már kifejeztük örömünket. Hogy William Arthur Ward szavait idézzem: „Ha hálásak vagyunk, de nem fejezzük ki olyan, mintha becsomagolnánk egy ajándékot, de nem adnánk oda az illetőnek”.

Az emberi kapcsolatainkban nagyon fontos, hogy kifejezzük hálánkat, de ugyanez elmondható az Istennel való kapcsolatunkra is. Ha Isten áldásaira gondolunk, vajon kifejezzük-e hálánkat Neki a nap folyamán? Ha Isten csodálatos ajándékára, Fia halálára és feltámadására gondolunk, mellyel megbocsátattak a bűneink, vajon a mi szívünk túlcsordul-e áhítattal és köszönettel Isten iránt? (Róma 6:23; 2 Korinthus 9:15).

Helyezzük szívünkre a 107. zsoltár szavait minden nap: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó!” – Cindy Hess Kasper

"Ha nincs, aki segítsen, Istenben lásd meg a segítséget!

Ha sokan segítenek, lásd meg mindegyikükben Istent!

Ha nincs másod, csak Isten, láss Istenben mindent;

Ha mindened megvan, lásd meg Istent mindenben!

Ám minden körülmények között az Úr vezesse szívedet!"

(Charles Haddon Spurgeon)

Igeszakasz: Mózes második könyve 31:1–5

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett.” (Pál levele az Efezusiakhoz 2:10)

Nemrégiben láttam egy dokumentumfilmet a Steinway zongorák készítéséről. A műsor rávilágított arra, hogy milyen aprólékos gonddal készítenek el egy ilyen finom hangszert. A fa kivágásától kezdve egészen addig a pontig, hogy megjelenik a hangversenyteremben, megszámlálhatatlanul sok kis finom korrigáláson esik át hozzáértő mesteremberek keze alatt. Egy évbe is telhet, mire teljesen elkészül, s ekkor képzett zenészek kipróbálják, akik gyakran hangoztatják, hogy mindezt számítógéppel vezérelt futószalagon nem tudták volna előállítani. A titok a mesterember kezében rejlik.

Amikor a Szent Sátor elkészült, Isten olyan mestert választott, akinek hozzáértése megfelelt a munka elvégzésére. Isten így beszélt Becalélről: „Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra” (2 Mózes 31:3–5).

Isten ma a hívők szívében lakik. A mestermunka azonban még nem készült el, bár minden hívő Isten egyedi alkotása (Efezus 2:10). A Mesterember a Szentlélek, aki betölti és kijavítja hibáinkat, fogyatékosságainkat, hogy olyanná tegyen bennünket, mint Jézus (Róma 8:28–29). Ha engedünk formáló kezének, akkor látni fogjuk, hogy az Ő keze tehet egyedül tökéletessé bennünket. – Dennis Fisher

 „Uram, a te szereteted éppen azért, mert feltétel nélküli, következményekben gazdagabb és formálóbb, mint bármilyen más megtapasztalás.” (Hans-Joachim Eckstein)

Igeszakasz: Máté 4:18–22

Amikor a Galileai-tenger partján sétált, meglátott két testvért… Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam”.

Szeretek új utakat és tájakat bejárni, hogy élvezzem a természet és a táj festői szépségét. Ezek a kirándulások a keresztyén ember lelki életét szimbolizálják számomra, hiszen ez sem más, mint egy séta vagy egy túra – mégpedig Jézussal, aki egyben útitársunk és útmutatónk is. Jézus bejárta egész Palesztinát, hogy tanítványokat szerezzen, akiket a követésére bíztatott.

Az út azonban nem mindig egyszerű. Néha sokkal könnyebbnek tűnik feladni, mint  folytatni, de ha a dolgok nehézre fordulnak, még mindig megállhatunk és pihenhetünk, hogy erőt gyűjtsünk a folytatáshoz. John Bunyan A zarándok útjában egy lugassal szimbolizálja a vándor pihenőhelyét a Nehézségek Hegyén, ahol megpihenve, később újra folytatni tudja útját. A magával vitt tekercsben arról olvas, hogy Isten folyamatosan mellette jár és erejét adja az útra. Hamarosan erőre kap és folytatja küldetését.

Végső soron csak Isten tudja, hogy merre visz életünk útja, azonban arról biztosít bennünket, hogy nem hagy magunkra: „én veletek vagyok minden napon” (Máté 28:20). Ezt az ígéretét pedig ne metaforaként értelmezzük. Jézus valódi társ. Nincs olyan perc az életünkben, amikor ne lenne mellettünk, nincs olyan út, amelyre ne jönne velünk. Tudván, hogy Ő velünk utazik, az út is könnyebb lesz. – David Roper

„Add oda az Úrnak aggodalmaidat, aztán hagyd, hogy megtartsa őket!”