Igeszakasz: Zsoltárok könyve 42:1–12
„Miért csüggedsz el, lelkem? ... Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” (Zsolt 42:6)
Egy egyetemi felmérés szerint az amerikai tinédzserek 15%-a érzi úgy, hogy megvan rá az esélye, hogy 35 éves koruk előtt halnak meg. Ez a pesszimista hozzáállás többek között vakmerő viselkedéssel is párosult az illetők körében. Egy gyermekgyógyászati magazinban közölt cikkében, Dr. Iris Borowsky így nyilatkozott: „Ezek a fiatalok azért vállalhatják ezt a rizikót, mivel semmi reményük sincsen és tudják, hogy semmi nagyobb dolog nem forog kockán”.
Sajnos senki sem mentes a kétségbeeséstől. A zsoltáros is többször könyörög segítségért, amikor élete kilátástalanná válik. „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” (6. vers). A hit csodálatos ajándéka a remény, és a zsoltáros figyelmezteti is önmagát, hogy ne feledkezzen el Istenről, aki soha sem feledkezik meg övéiről.
Curtis Almquist írta, hogy „A remény fellobban Isten jelenlététől… a remény tovább növekszik, tudván, hogy Istennek terve van az életünkre nézve”. A zsoltárossal együtt elmondhatjuk, hogy „még hálát adok neki”.
Egy keresztény se vonakodjon attól, hogy segítséget kérjen, ha depressziós. Azt se higgyük, hogy a hit és az imádság túl egyszerű megoldás lenne a bajainkra. Hiszen Istenben mindig reménykedhetünk! – David McCasland
A remény egy keresztyén ember számára bizonyosság – hiszen ez a bizonyosság maga Krisztus.
