Igeszakasz: A Prédikátor Könyve 2:1-11

„Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik, és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt.” (Prédikátor 8:15)

Egy népszerű szlogen mondja: „Az élet nem abban mérhető, hogy hányszor veszünk levegőt, hanem abban, hogy hányszor akad el a lélegzetünk”. Mindenhol ezt a feliratot látom: pólókon, még művészeti alkotásokon is. Mindesetre magával ragadó sorok ezek, véleményem szerint azonban eléggé félrevezető.

Ha az életet csak abban mérjük, hogy mikor tapasztaltunk valamilyen lélegzetelállító eseményt, akkor könnyen elszalaszthatjuk a hétköznapi dolgok varázsát. Az evés, alvás és a lélegzés mind átlagos dolgoknak számít, hiszen minden nap csináljuk, s ezért nem törődünk velük igazán. Valójában mégsem számítanak átlagosnak. Minden falat és minden lélegzet egy csoda. Önmagában az, hogy lélegzem, mindennél nagyobb csodának számít.

Salamon királynak valószínűleg nálunknál lélegzetelállítóbb emlékei lehettek, hiszen olvashatjuk is, hogy „Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt” (Prédikátor 2:10). Azonban mégis azt olvashatjuk, hogy cinikusan szemlélte ezeket az eseményeket, mondván: „minden hiábavalóság”.

Salamon élete rávilágít arra, hogy az egyszerű, hétköznapi dolgoknak is tudjunk örülni, hiszen valójában csodálatos dolgok ezek. A nagyobb nem mindig jobb. A több nem feltétlenül előrehaladás. Ha elfoglaltak vagyok, nem biztos, hogy fontosabbak is vagyunk.

Ahelyett, hogy a lélegzetelállító dolgokban keresnénk életünk boldogságát, kezdjük el felfedezni a lélegzetvétel fontosságát és értelmét. – Julie Ackerman Link

Minden, amit akarok, Jézusban megtalálom.

Ő megelégíti életem, örömöt ad nekem.

Hiábavaló lenne az életem nélküle,

hiszen Benne van minden, mire szükségem van.