Igeszakasz: Máté 4:18–22

Amikor a Galileai-tenger partján sétált, meglátott két testvért… Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam”.

Szeretek új utakat és tájakat bejárni, hogy élvezzem a természet és a táj festői szépségét. Ezek a kirándulások a keresztyén ember lelki életét szimbolizálják számomra, hiszen ez sem más, mint egy séta vagy egy túra – mégpedig Jézussal, aki egyben útitársunk és útmutatónk is. Jézus bejárta egész Palesztinát, hogy tanítványokat szerezzen, akiket a követésére bíztatott.

Az út azonban nem mindig egyszerű. Néha sokkal könnyebbnek tűnik feladni, mint  folytatni, de ha a dolgok nehézre fordulnak, még mindig megállhatunk és pihenhetünk, hogy erőt gyűjtsünk a folytatáshoz. John Bunyan A zarándok útjában egy lugassal szimbolizálja a vándor pihenőhelyét a Nehézségek Hegyén, ahol megpihenve, később újra folytatni tudja útját. A magával vitt tekercsben arról olvas, hogy Isten folyamatosan mellette jár és erejét adja az útra. Hamarosan erőre kap és folytatja küldetését.

Végső soron csak Isten tudja, hogy merre visz életünk útja, azonban arról biztosít bennünket, hogy nem hagy magunkra: „én veletek vagyok minden napon” (Máté 28:20). Ezt az ígéretét pedig ne metaforaként értelmezzük. Jézus valódi társ. Nincs olyan perc az életünkben, amikor ne lenne mellettünk, nincs olyan út, amelyre ne jönne velünk. Tudván, hogy Ő velünk utazik, az út is könnyebb lesz. – David Roper

„Add oda az Úrnak aggodalmaidat, aztán hagyd, hogy megtartsa őket!”