Igeszakasz: Zsoltárok könyve 107:31–43

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó… így szóljanak az Úr megváltottai.” (Zsolt 107:1–2)

Általában azért szoktunk megköszönni valamit, hogy az ajándékozó tudtára adjuk, mennyire hálásak vagyunk ajándékáért. G. B. Stern író egyszer ezt így fogalmazta meg: „A ki nem mondott hála senkinek sem használ”.

Még kisfiú volt a fiúnk, amikor többször is emlékeztetni kellett, hogy mikor megköszön valamit, akkor ne süsse le a szemét, és ne bámulja a lábát miközben értelmetlen szavakat motyog, hiszen ez így nem minősül köszönetnyilvánításnak. Még sok évi házasság után is nap mint nap tapasztaljuk a férjemmel, hogy milyen fontos a folyamatos hála kifejezése a másik iránt. Amikor egyikünk hálás, megpróbálja szavakba önteni, még akkor is, ha ezért a dologért máskor már kifejeztük örömünket. Hogy William Arthur Ward szavait idézzem: „Ha hálásak vagyunk, de nem fejezzük ki olyan, mintha becsomagolnánk egy ajándékot, de nem adnánk oda az illetőnek”.

Az emberi kapcsolatainkban nagyon fontos, hogy kifejezzük hálánkat, de ugyanez elmondható az Istennel való kapcsolatunkra is. Ha Isten áldásaira gondolunk, vajon kifejezzük-e hálánkat Neki a nap folyamán? Ha Isten csodálatos ajándékára, Fia halálára és feltámadására gondolunk, mellyel megbocsátattak a bűneink, vajon a mi szívünk túlcsordul-e áhítattal és köszönettel Isten iránt? (Róma 6:23; 2 Korinthus 9:15).

Helyezzük szívünkre a 107. zsoltár szavait minden nap: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó!” – Cindy Hess Kasper

"Ha nincs, aki segítsen, Istenben lásd meg a segítséget!

Ha sokan segítenek, lásd meg mindegyikükben Istent!

Ha nincs másod, csak Isten, láss Istenben mindent;

Ha mindened megvan, lásd meg Istent mindenben!

Ám minden körülmények között az Úr vezesse szívedet!"

(Charles Haddon Spurgeon)